logo

Linux ls parancs

A ls a lista parancs Linuxban. Megjeleníti a címtár teljes listáját vagy tartalmát. Csak gépelj ls és nyomja meg az enter billentyűt. A teljes tartalom megjelenik.

Az ls parancs a számítógépes könyvtárak és fájlok felsorolására szolgál Unix-szerű és Unix operációs rendszerekben. A Single Unix specifikáció és a POSIX fejlesztette ki.
Elérhető az EFI shell-ben, az alapvető GNU Unix-szerű segédprogramok natív Win32 portjainak UnxUtils csoportjának összetevőjeként, elszigetelt csomagként Microsoft Windowshoz, vagy az ASCII MSX-DOS2 Tools összetevőjeként MSX-DOS verzióhoz. 2.

A GNU Octave és a MATLAB numerikus számítási környezetek egy ls függvényt tartalmaznak ugyanazzal a funkcióval. Számos más környezetben, mint például a Microsoft Windows, OS2 és DOS, ugyanazt a funkciót a dir parancs biztosítja. A különböző megvalósítások különböző opciókat tartalmaznak, mint szinte minden segédprogram esetében. A parancs által megadott dokumentációban ellenőrizhetjük a megfelelő opciókat és felhasználást.

Az ls rövid története

Az AT&T UNIX első verziójában előfordult egy ls segédprogram, a Multics ugyanebből a parancsból nyert címet szintén „ls”-nek nevezték, ami a mozaikszó rövidítése. 'lista' kifejezést. Az ls az 1987. évi 2. kiadás X/Open Portability Guide összetevője. A POSIX.1 első verziójába és az Egységes Unix specifikációba került.

Viselkedés

A Unix-szerű és Unix operációs rendszerek kezelik a munkakönyvtár gondolatát. Az ls számos fájlt felsorol a munkakönyvtárban, ha argumentumok nélkül használják. Ebben a könyvtárban a fájlok szerepelnek, ha megemlítenek egy könyvtárat. Az argumentumok könyvtárakat és fájlokat tartalmazhatnak.

A betűvel kezdődő nevek '.' szimbólum el van rejtve. A '.' könyvtárat munkakönyvtárnak nevezzük, és a '..' szimbólum szülőkönyvtárként ismert. Alapértelmezés szerint ezek megjelennek. Minden fájl az -a használatával jelenik meg. A kifejezetten megadott fájlnevek mindig megjelennek a listában.

Az ls csak a neveket jeleníti meg opciók nélkül. Több lehetőség kombinálható. Az alapvető lehetőségek a következők:

    -h:Az eredmények méretét ember által olvasható formátumban jeleníti meg (például 2G 234M, 1K stb.). Ez az opció nem része a POSIX szabványnak. Azonban számos rendszerben implementálták, például a Solaris 9-ben 2002-ben, a FreeBSD 4.5-ben 2002-ben és a GNU coreutils-ben 1997-ben.-l:A hosszú formátum rövidítése. Megmutatja a Unix fájltípusokat, a merev hivatkozások számát, az engedélyeket, a csoportot, a tulajdonost, az utoljára módosított nevet, dátumot, időt és méretet. Ha a módosított dátum hat hónapnál régebbi, az időpont helyébe az év kerül. Néhány megvalósítás további jelzőket ad az engedélyekhez.

Lehetőség van különböző tételek megjelenítésére különböző színekkel. Ez egy olyan terület, ahol a megvalósítások különböznek:

ubuntu melyik parancsot
    FreeBSD Az ls a -G opciót alkalmazza. Csak a Unix fájl engedélyét és típusát vizsgálja, és a termcap adatbázist használja. GNÚ Az ls a --color opciót alkalmazza. Megvizsgálja a Unix fájlkiterjesztést, engedélyt és típust, és adatbázisát használja a dircolor segítségével vezérelt színek kezelésére.

Példa:

 ls 

Alább látható, hogy az ls parancs beírása után megkaptuk a /home/sssit könyvtár teljes tartalmi listáját.

Linux ls parancs

Linux ls parancsbeállítások

ls lehetőségLeírás
ls -a Linux alatt a rejtett fájlok a -val kezdődnek. (pont) szimbólum, és nem láthatók a normál könyvtárban. Az (ls -a) parancs az aktuális könyvtár teljes listáját tartalmazza, beleértve a rejtett fájlokat is.
ls -l A listát hosszú lista formátumban fogja megjeleníteni.
ls -lhEz a parancs megmutatja a fájlméreteket ember által olvasható formátumban. A fájl mérete bájtban kifejezve nagyon nehezen olvasható. Az (ls -lh) parancs megadja az adatokat Mb-ban, Gb-ben, Tb-ben stb.
ls -lhSHa a fájlokat méretük szerint csökkenő sorrendben (legfeljebb a legmagasabban) szeretné megjeleníteni, akkor használhatja az (ls -lhS) parancsot.
ls -l - -block-size=[MÉRET] A fájlok meghatározott méretformátumban való megjelenítésére szolgál. Itt a [MÉRET] mezőben igény szerint hozzárendelheti a méretet.
ls -d */ Csak az alkönyvtárak megjelenítésére szolgál.
ls -g vagy ls -lG Ezzel kizárhatja a csoportinformációk oszlopát és a tulajdonost.
ls -nA csoportazonosító és a tulajdonosazonosító kinyomtatására szolgál a nevek helyett.
ls --color=[VALUE] Ez a parancs a lista színes vagy elszíneződött nyomtatására szolgál.
ls - őEz a parancs kiírja az indexszámot, ha a fájl az első oszlopban van.
ls -pA könyvtár egyszerű azonosítására szolgál, ha a könyvtárakat perjellel (/) jelöli meg.
ls -rA lista fordított sorrendben történő nyomtatására szolgál.
ls -RMegjeleníti az alkönyvtárak tartalmát is.
ls -lXAz azonos kiterjesztésű fájlokat csoportosítja a listában.
ls -ltA listát úgy rendezi, hogy felül jeleníti meg a legutóbb módosított fájlokat.
ls ~ Megadja a saját könyvtár tartalmát.
ls ../ Megadja a szülőkönyvtár tartalmát.
ls --verzióEllenőrzi az ls parancs verzióját.

Linux ls -a parancs

Megadja a könyvtár teljes listáját, beleértve a rejtett fájlokat is. Linuxban a rejtett fájlok ponttal (.) kezdődnek, és nem láthatók a normál könyvtárban.

Példa:

 ls -a 

linux-directories-ls-a-command

A fenti példában láthatja a fájlok teljes listáját, beleértve a rejtett fájlokat is.

Linux ls -l parancs

Az ls parancs csak a fájlokat jeleníti meg. De ha azt szeretné, hogy a fájlok hosszú lista formátumban jelenjenek meg, akkor használhatja az ls -l parancsot.

Példa:

 ls -l 

Linux lista l

Itt a lista hosszú lista formátumban látható.

A fenti oszlopok konkrét dolgokat jeleznek:

képek igazítása css-ben
  • Az 1. oszlop a fájlengedélyekkel kapcsolatos információkat tartalmazza.
  • A 2. oszlop a fájlra mutató hivatkozások számát jelzi.
  • A 3. és 4. oszlop a tulajdonos és a csoport adatait jelzi.
  • Az 5. oszlop a fájl méretét mutatja bájtban.
  • A 6. oszlop mutatja azt a dátumot és időpontot, amikor a fájl nemrégiben módosult.
  • A 7. oszlop a fájl vagy könyvtár nevét mutatja.

Linux ls -l --block-size=[SIZE]

Ha egy adott formátumban vagy méretben szeretné megjeleníteni a lista fájlméretét, akkor ezt a parancsot használhatja. Csak állítsa be a méretet a [SIZE] helyére igénye szerint.

Szintaxis:

 ls -l --block-size=[SIZE] 

Példa:

 ls -l --block-size=M 

Lássuk lent a kimenetet.

Linux ls -l --block-size=[SIZE]

Itt az összes fájlméret megabájtban van feltüntetve.

A [MÉRET] a következő méretekkel helyettesíthető:

  • K = kilobájt
  • M = megabájt
  • G = Gigabyte
  • T = terabájt
  • P = Petabájtok
  • E = Exabyte
  • Z = Zettabyte
  • Y = Yottabyte

Linux ls -d */

Ha csak az alkönyvtárakat szeretné megjeleníteni az összes többi fájl kivételével, akkor ezt a parancsot használhatja.

Példa:

 ls -d */ 

Linux ls -d */

A fenti eredmény csak az alkönyvtárakat mutatja, az összes többi fájl kivételével.

Linux ls -g

Ha nem szeretné megjeleníteni a tulajdonos adatait a listában, akkor ezzel a paranccsal kizárhatja ezt az oszlopot.

Példa:

 ls -g 

Linux ls -g

Itt a tulajdonos oszlop ki van zárva.

Linux ls -lG

Ha nem szeretné megjeleníteni a csoportinformációkat a listában, akkor ezzel a paranccsal kizárhatja ezt az oszlopot.


Linux ls -IG

Itt a csoport oszlop ki van zárva.

Kat timpf ügyvéd

Linux ls --color=[VALUE]

Ez a parancs a lista színezésére és színtelenítésére szolgál. Ha az [ÉRTÉK] értéket „automatikusra” cseréli, megjelenik a színes lista. De ha lecseréli az [ÉRTÉKET] a „soha”-ra, akkor elszíneződik a lista.

Szintaxis:

 ls --color=[VALUE] 

Példa:

 ls --color=never 

 ls --color=auto 

Linux ls -- színes

A fenti képen könnyen észreveheti az automatikus és a soha parancs közötti különbséget.

Linux ls ~

A Linux ls ~ parancsa a saját könyvtár tartalmát mutatja. Lássuk az ls ~ parancs példáját.

Példa:

 ls ~ 

Linux ls ~

Linux ls ../

Ez a parancs tartalmazza a szülőkönyvtár listáját.

Az adott példában az aktuális könyvtárunk a Letöltések, és a használatával ls ../ parancsot, felsoroltuk a szülőkönyvtár 'home directory' tartalmát.

Példa:

 ls ../ 

Linux ls ../

Nyissa meg az utoljára módosított fájlt az ls -t paranccsal

A fájlt szerkesztett idő szerint rendezheti, először az utoljára módosított fájlt jelenítve meg. Az aktuális munkakönyvtár utoljára módosított fájljának megnyitásához használhatjuk az ls parancsot és a head parancsokat:

 ls -t | head -1 

Fájlméret megjelenítése HRF-ben (ember által olvasható formátum)

A fájlméret ember által olvasható formátumban való megjelenítéséhez, azaz GB, G, KB, MB stb., az alábbi parancsot használhatjuk:

 ls -lh 

Ahol h az ember által olvasható formátum rövidítése.

Címtárinformációk megjelenítése

Amikor használjuk 'őket' , megkapjuk a címtárak tartalmáról szóló információkat. De ha szeretnénk látni a könyvtár információit, használhatjuk a -d kapcsolót.
Például, ha az ls -l /etc parancsot használjuk, akkor az etc könyvtárban lévő összes fájlt megjeleníti. De ha meg akarjuk mutatni az /etc könyvtár részleteit, használhatjuk a -ld kapcsolót. A parancs a következő:

 $ ls -l /etc $ ls -ld /etc 

Az utoljára szerkesztett időponthoz kapcsolódó régebbi fájlok

Az ls -lt paranccsal tudjuk rendezni a fájlneveket az utolsó szerkesztési idő sorrendjében. Hasznosnak fogjuk használni a -l kapcsolóval. A parancsot az alábbiakban említjük:

 ls -lt 

Az utolsó szerkesztési időponthoz kapcsolódó régebbi fájlok (fordított sorrendben)

Az ls -ltr paranccsal az utoljára szerkesztett sorrendben látható fájlneveket fordított sorrendben rendezhetjük. Az utolsó sorban megjelenik az utoljára módosított fájl. Hozzáférhetőbbé válik, ha a listázási folyamat elhúzódik. A parancsot az alábbiakban említjük:

 ls -ltr