Az operációs rendszer egy függvénykönyvtárat tölt be a különféle programok végrehajtása során. A programok feldolgozása során a fájlok a szükséges memóriákba kerülnek. Kétféle betöltési folyamat létezik: statikus és dinamikus . Ebből a cikkből megtudhatja, mi a különbség az operációs rendszerek statikus és dinamikus betöltési rendszerei között. A különbségek megvitatása előtt azonban ismernie kell az operációs rendszer statikus és dinamikus betöltését.
Statikus betöltés
Statikus terhelés A teljes program betöltése a fő memóriába a végrehajtás előtt.
Dinamikus betöltés
A teljes programnak és minden folyamatadatnak benne kell lennie fizikai memória folyamat végrehajtására. Ennek eredményeként a folyamat méretét korlátozza a rendelkezésre álló fizikai memória mennyisége. Ennek biztosítására dinamikus terhelést alkalmaznak optimális memóriafogyasztás . Dinamikus betöltés esetén a rutin nem töltődik be, amíg meg nem hívják. Az összes rutin a lemezen van tárolva a újratölthető betöltési formátum . A dinamikus betöltés fő előnye, hogy az új rutinok soha nem töltődnek be. Ez a betöltés akkor hasznos, ha nagy mennyiségű kódra van szükség a hatékony kezeléshez.
Főbb különbségek az operációs rendszer statikus és dinamikus betöltése között
Itt megtudhatja, hogy mi a legfontosabb különbség a statikus és a dinamikus betöltés között az operációs rendszerekben. Az operációs rendszerek statikus és dinamikus betöltése közötti legfontosabb különbségek a következők:
- A statikus betöltés az a folyamat, amikor a teljes programot betöltjük a fő memóriába a program végrehajtásának megkezdése előtt. Ezzel szemben a dinamikus betöltés azt a folyamatot jelenti, amikor egy program igény szerint betöltődik a fő memóriába.
- A statikus betöltés összekapcsolja és összeállítja a teljes programot anélkül, hogy további szoftverekre lenne szüksége. Másrészt az összes modul dinamikusan töltődik be dinamikus betöltésben. A fejlesztő mindezekre hivatkozik, és a munka többi része a végrehajtás során befejeződik.
- A statikus betöltés csak strukturált programozási nyelvek esetén történik, mint pl C nyelv . Ezzel szemben a dinamikus betöltés olyan OOP-nyelveken történik, mint például C++, Java,
- A statikus betöltés gyorsabb feldolgozási idővel rendelkezik, mivel a folyamat során nem módosulnak fájlok. Másrészt a dinamikus betöltés feldolgozási sebessége lassabb, mivel a fájlok feldolgozási időben kerülnek feltöltésre.
- Statikus betöltésnél a kódot a memóriába betöltve végrehajtható vagy nem. Ezzel szemben a dinamikus betöltésnél a végrehajtás csak akkor történik meg, ha szükséges.
- A linker egyesíti az objektumprogramot és a többi objektummodult, hogy egyetlen statikus betöltő programot hozzon létre. Másrészt a dinamikus terhelésnél az összekapcsolási folyamat dinamikusan, áthelyezhető formában megy végbe. Az adatok csak akkor töltődnek be a memóriába, ha a program megköveteli.
- A statikus betöltés fő hátránya, hogy pazarolja a memóriát, mert előfordulhat, hogy a kód betöltés után lefut, vagy nem. Másrészt a dinamikus betöltés nagyban hozzájárul a hatékony memóriahasználathoz.
Közvetlen összehasonlítás az operációs rendszer statikus és dinamikus terhelése között
Itt megtanulhatja a statikus és a dinamikus betöltés közötti összehasonlítást az operációs rendszerben. Az operációs rendszerek statikus és dinamikus terhelése közötti közvetlen összehasonlítások a következők:
| Statikus betöltés | Dinamikus betöltés |
|---|---|
| A statikus betöltés azt jelenti, hogy a teljes program betöltése a fő memóriába a program végrehajtása előtt. | A dinamikus betöltés azt a folyamatot jelenti, amikor egy program igény szerint betöltődik a fő memóriába. |
| Csak olyan strukturált programozási nyelveken hajtják végre, mint például a C. | Ez az OOPs nyelveken történik, például C++, Java és mások. |
| A statikus betöltés összekapcsolja és lefordítja a teljes programot további szoftverek nélkül. | Minden modul dinamikusan töltődik be. A fejlesztő mindezekre hivatkozik, és a munka többi része a végrehajtás során befejeződik. |
| A linker egyesíti az objektumprogramot és a többi objektummodult, hogy egyetlen statikus betöltő programot hozzon létre. | Az összekapcsolási folyamat dinamikusan, áthelyezhető formában történik. Az adatok csak akkor töltődnek be a memóriába, ha a program ezt megköveteli. |
| Korlátlan számú adat és a program betöltődik a memóriába a végrehajtás megkezdéséhez. | Futásidőben az adatok és információk bitenként kerülnek betöltésre. |
| Ha statikus terhelést használunk, akkor statikus összekapcsolást is használunk. | Ha dinamikus betöltést használunk, akkor dinamikus linkelést is használunk. |
| Miután a kódot betöltötte a memóriába, futtatható vagy nem. | Csak akkor hajtanak végre végrehajtást, ha szükséges. |
| Gyorsabb a feldolgozási ideje, mert a folyamat során nem változtatnak meg fájlok. | A dinamikus betöltés feldolgozási sebessége lassabb, mivel a fájlok feldolgozási időben kerülnek feltöltésre. |