A Float egy olyan adattípus, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy változókat deklaráljon, és lebegőpontos értékeket rendeljen a változókhoz.

A lebegő változó deklarálásának szintaxisa

Az adattípus a számok tizedesvesszővel történő deklarálására szolgál. A szintaxisa a következő:

 float variable_name= value; 

A float kulcsszót egyszer is használhatja több lebegőpontos változó egyidejű deklarálásához.

 float var1=value, var2=val, var3=val,….varn=valn; 

Paraméterek vagy érvek

• var1: A felhasználó által deklarált első változó nevét adja meg.
• val1: Nem szükséges értéket adni a változóhoz deklarálás közben. Ennek a paraméternek a használata nem kötelező. A felhasználó felhasználói bevitellel is hozzárendelhet értéket a változóhoz.
• varn: Az n-edik változó neve.
• valn: Nem kötelező. Az értéket az n-edik változóhoz rendeli.

Például:

 float rateofinterest=10.00; float roi; 

Most lássunk példákat, hogy megtanuljuk, hogyan kell használni a lebegőt a C programban.

1. példa: Deklarálja a Változót

Az alábbi kódban a float kulcsszót használtuk a roi változó deklarálására a programban.

 #include int main() { float roi; roi = 10.00; //it will print 6 digit decimal number after the decimal points. printf('The rate of interest for the investment is %f 
', roi); return 0; } 

Kimenet:

2. példa: Deklarálja a változót, és rendelje hozzá az értéket a változóhoz

Az alábbi kódban deklaráltuk a változót, és egyetlen utasításban hozzárendeltük az értéket a változóhoz. Ez csökkenti a felesleges kódsorokat.

 #include int main() { // we have used a single line to //i) declare the variable //ii) assign the value to the declared variable float secondinterest=12.00; //it will print 6 digit decimal number after the decimal points. printf('The rate of interest for the second investment is %f 
', secondinterest); return 0; } 

Kimenet:

3. példa: Több lebegőpontos változó deklarálása egyetlen sorban

A felhasználó egy sorban több változót is deklarálhat az adattípus használatával, csak egyszer. Több változó egyetlen utasításban történő deklarálásához a felhasználónak vesszővel (,) kell elválasztania a változóneveket.

Lássunk egy példát az utasítás megvalósítására a kódban.

 #include int main() { // we have used a single line to //declare multiple variables float firstinterest, secondinterest; firstinterest=9.00; secondinterest=13.00; //it will print 6 digit decimal number after the decimal points. printf('The rate of interest for the first investment is %f 
', firstinterest); printf('The rate of interest for the second investment is %f 
', secondinterest); return 0; } 

Kimenet:

4. példa: Több lebegőpontos változó deklarálása és az értékek hozzárendelése a változóhoz ugyanabban az utasításban.

Lehetőség van különböző változók egyidejű deklarálására, amíg azonos adattípussal nem rendelkeznek. A lebegőpontos változók deklarálásához és a változókhoz való értékek hozzárendeléséhez használja a float kulcsszót, majd a változó nevének és értékének kulcs=érték párjait, mindegyiket vesszővel (,) elválasztva.

 #include int main() { // we have used a single line to //i) declare multiple variables //ii)assign different values to the multiple variables float firstinterest=8.15, secondinterest=15.5; //it will print 6 digit decimal number after the decimal points. printf('The rate of interest for the first investment is %f 
', firstinterest); printf('The rate of interest for the second investment is %f 
', secondinterest); return 0; } 

Kimenet:

Tegyen különbséget a float és a dupla adattípusok között a C programozásban

Két adattípus létezik a C és a C++ nyelven, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy tizedesvesszőt vegyenek és adjanak vissza a rendszerben. Ezek az adattípusok float és double, és a felhasználó mindkét adattípust használhatja ilyen számok ábrázolására.

Felmerül a kérdés, hogy miért használjunk két különböző adattípust azonos típusú adatok ábrázolására, és mi a különbség a két adattípus között?

• Az úszó és a dupla közötti fő különbség a pontosságukon alapul. A pontosság határozza meg a változó értékének pontossági fokát. A dupla idő pontossága 2-szer nagyobb, mint a lebegő adattípus pontossága. Egyszerűbben fogalmazva, ez azt jelenti, hogy az inicializált változó dupla, dupla pontosságot használ, nem pedig a lebegő adattípussal inicializált változókat.
• A double használatával inicializált változó pontosságának száma 64 bites pontosság egy tizedesvesszővel. A 62 bit több részre van osztva, mindegyiknek megvan a maga szerepe. Az első bit az előjel tárolására szolgál, a következő 11 bit pedig a kitevő értékének tárolására szolgál. A maradék 52 bit az érték tényleges változójának tárolására szolgál. A dupla 15 tizedesjegyet tud tárolni.
• Ezzel szemben a float segítségével inicializált változó pontossága 32 bites tizedespontos szám esetén. A következő 8 bit a kitevő érték tárolására szolgál. A maradék 23 bit az érték tényleges változójának tárolására szolgál. Az úszó 7 tizedesjegy pontosságú lehet.
• A kettős adattípus pontossága nagyobb, mint a lebegés; ezért dupla annyi helyet igényel egy lebegő változó tárolásához. Tehát csak ott érdemes használni, ahol az érték pontossága fontosabb, mint a program térbeli összetettsége.