A rendszerindítás a számítógép indításának folyamata. Hardverrel, például gombnyomással vagy szoftveres paranccsal indítható. Bekapcsolás után a CPU fő memóriájában nincs szoftver, így egyes folyamatoknak a végrehajtás előtt szoftvert kell betölteniük a memóriába. Ezt megteheti a CPU hardvere vagy firmware, vagy a számítógépes rendszer külön processzora.

A számítógép újraindítását újraindításnak is nevezik, ami lehet kemény ', például miután a CPU áramellátását kikapcsolt állapotból bekapcsolt állapotba kapcsolták, vagy ' puha ', ahol nem szakad meg az áramellátás. Egyes rendszereken a soft boot opcionálisan nullára törölheti a RAM-ot. A kemény és lágy indítást hardver indíthatja el, például gombnyomás vagy szoftverparancs. A rendszerindítás akkor fejeződik be, amikor az operatív futásidejű rendszer, jellemzően az operációs rendszer és néhány alkalmazás elérésre került.

A számítógép alvó állapotból való visszatérésének folyamata nem jár rendszerindítással; a hibernált állapotból való visszaállítás azonban igen. Egyes beágyazott rendszerek minimálisan nem igényelnek észrevehető rendszerindítási sorrendet a működés megkezdéséhez, és ha be vannak kapcsolva, futtathatnak ROM-ban tárolt operációs programokat. Minden számítógépes rendszer állapotgép, és az újraindítás lehet az egyetlen módja annak, hogy egy nem szándékolt, zárolt állapotból visszatérjünk a kijelölt nulla állapotba.

Az operációs rendszer vagy az önálló segédprogram betöltése mellett a rendszerindítási folyamat egy tárolási kiíratási programot is betölthet az operációs rendszer problémáinak diagnosztizálására.

A rendszerindítás sorrendje

A rendszerindítás egy olyan indítási sorozat, amely elindítja a számítógép operációs rendszerét, amikor az be van kapcsolva. A rendszerindítási sorrend azon műveletek kezdeti halmaza, amelyeket a számítógép bekapcsoláskor végrehajt. Minden számítógépnek van rendszerindítási sorrendje.

1. Rendszerbetöltő: A központi processzorral működő számítógépek csak a rendszer memóriájában található kódot tudják végrehajtani. A modern operációs rendszereket és alkalmazási programkódokat és adatokat nem felejtő memóriákban tárolják. A számítógép első bekapcsolásakor kezdetben csak a rendszermemória nem felejtő részein tárolt kódra és adatokra kell támaszkodnia. Az operációs rendszer nem igazán töltődik be a rendszerindításkor, és a számítógép hardvere nem tud sok összetett rendszerműveletet végrehajtani.

Az a program, amely elindítja a láncreakciót, amely a teljes operációs rendszer betöltésével végződik, a rendszertöltő vagy a rendszerbetöltő. A rendszertöltő egyetlen feladata, hogy más szoftvereket töltsön be az operációs rendszer elindításához.

2. Indító eszközök: A rendszerindító eszköz az az eszköz, amelyről az operációs rendszer betöltődik. A modern PC BIOS (Basic Input/Output System) támogatja a különféle eszközökről történő rendszerindítást. Ezek közé tartozik a helyi merevlemez-meghajtó, optikai meghajtó, hajlékonylemez-meghajtó, hálózati interfészkártya és USB-eszköz. A BIOS lehetővé teszi a felhasználó számára a rendszerindítási sorrend beállítását. Ha a rendszerindítási sorrend a következőre van állítva:

• CD meghajtó
• Merevlemez
• Hálózat

A BIOS először a CD-meghajtóról próbál indítani, és ha ez nem sikerül, akkor megpróbálja a rendszerindítást a merevlemezről, és ha ez nem sikerül, akkor megpróbálja a hálózatról indítani, és ha ez nem sikerül, akkor egyáltalán nem indul el.

3. Indítási sorrend: Van egy szabványos rendszerindítási sorrend, amelyet minden személyi számítógép használ. Először a CPU futtat egy utasítást a memóriában a BIOS számára. Ez az utasítás tartalmaz egy ugrási utasítást, amely átkerül a BIOS indítóprogramjába. Ez a program bekapcsolási öntesztet (POST) futtat annak ellenőrzésére, hogy a számítógép által használt eszközök megfelelően működnek-e. Ezután a BIOS végigmegy a beállított rendszerindítási sorrenden, amíg meg nem talál egy indítható eszközt. Amint a BIOS talált egy rendszerindító eszközt, a BIOS betölti a rendszerindító szektort, és átadja a végrehajtást a rendszerindító szektorba. Ha a rendszerindító eszköz egy merevlemez, akkor az egy master boot record (MBR) lesz.

Az MBR kód aktív partíciót keres a partíciós táblában. Ha talál ilyet, az MBR kód betölti a partíció rendszerindító szektorát, és végrehajtja azt. A rendszerindító szektor gyakran operációs rendszer specifikus, de a legtöbb operációs rendszerben fő funkciója az operációs rendszer kernelének betöltése és végrehajtása, amely folytatja az indítást. Tegyük fel, hogy nincs aktív partíció, vagy az aktív partíció rendszerindító szektora érvénytelen. Ebben az esetben az MBR betölthet egy másodlagos rendszertöltőt, amely kiválaszt egy partíciót, és betölti a rendszerindító szektorát, amely általában betölti a megfelelő operációs rendszer kernelt.

A rendszerindítás típusai

Az operációs rendszerben kétféle rendszerindítás létezik.

Hideg indítás:Amikor a számítógép első alkalommal indul el, vagy leállított állapotban van, és a rendszer elindításához nyomja meg a bekapcsológombot, a számítógép indításának ilyen típusú folyamatát hidegindításnak nevezik. Hideg indításkor a rendszer beolvassa az összes utasítást a ROM-ból (BIOS), és az operációs rendszer automatikusan betöltődik a rendszerbe. Ez a rendszerindítás több időt vesz igénybe, mint a forró vagy meleg indítás.Meleg indítás:A meleg vagy forró rendszerindítási folyamat az, amikor a számítógépes rendszerek nem reagálnak, vagy lefagynak, majd a rendszer újraindulhat, ha a rendszer adott állapotban van. Újraindításnak is nevezik. Ennek az állapotnak számos oka lehet, és az egyetlen megoldás a számítógép újraindítása. Új szoftver vagy hardver telepítésekor szükség lehet az újraindításra. A rendszer újraindítását igényli a szoftver- vagy hardverkonfiguráció módosításainak beállításához, vagy előfordulhat, hogy a rendszerek rendellenesen viselkednek, vagy nem reagálnak megfelelően. Ebben az esetben a rendszernek kényszer-újraindításnak kell lennie. Legáltalánosabb Ctrl+Alt+Del gomb a rendszer újraindítására szolgál. Ellenkező esetben egyes rendszerekben elérhető lehet a külső visszaállító gomb a rendszer újraindításához.

Indítási folyamat az operációs rendszerben

Amikor számítógépünk be van kapcsolva, hardverrel, például gombnyomással, vagy szoftveres paranccsal indítható, a számítógép központi feldolgozó egységének (CPU) nincs szoftver a fő memóriájában, van valamilyen folyamat, aminek szoftvert kell betöltenie a főbe. memóriát, mielőtt végrehajtható lenne. Az alábbiakban bemutatjuk az operációs rendszer rendszerindítási folyamatának leírására szolgáló hat lépést, például:

1. lépés: A számítógépes rendszer bekapcsolása után BIOS (Basic Input/Output System) egy sor tevékenységet vagy funkcionalitástesztet hajt végre a ROM-ban tárolt programokon. POST (Bekapcsolási önteszt), amely ellenőrzi, hogy a rendszer perifériái tökéletes rendben vannak-e vagy sem.

2. lépés: Miután a BIOS befejezte a rendszerindítás előtti tevékenységeket vagy a működési tesztet, kiolvassa a rendszerindítási sorrendet CMOS (Common Metal Oxide Semiconductor), és megkeresi a fő rendszerindító rekordot a rendszerindító lemez első fizikai szektorában a rendszerindító eszköz sorrendjének megfelelően. CMOS . Például, ha a rendszerindító eszköz sorrendje a következő:

• Hajlítható lemez
• Merevlemez
• CD ROM

3. lépés: Ezt követően a fő rendszerindító rekord fog először keresni a floppy meghajtó . Ha nem található, akkor a merevlemez megkeresi a fő rendszerindítási rekordot. De ha a fő rendszerindító rekord nincs is a merevlemezen, akkor a CD-ROM meghajtó keresni fog. Ha a rendszer nem tudja beolvasni a fő rendszerindító rekordot egyik forrásból sem, a ROM jelenik meg ' Nem található rendszerindító eszköz ' és leállította a rendszert. Amikor megtalálja a fő rendszerindító rekordot egy adott rendszerindító lemezmeghajtóról, az operációs rendszer betöltője, más néven Bootstrap betöltő, betöltődik az adott rendszerindító meghajtó rendszerindító szektorából a memóriába. A bootstrap betöltő egy speciális program, amely a rendszerindító meghajtó rendszerindító szektorában található.

4. lépés: A bootstrap betöltő először betölti a IO.SYS fájlt. Ezt követően, MSDOS.SYS fájl betöltődik, amely a DOS operációs rendszer központi fájlja.

5. lépés: Ezt követően, MSDOS.SYS fájlkereséssel találja meg a Command Interpretert CONFIG.SYS fájlt, és amikor megtalálja, betöltődik a memóriába. Ha nincs megadva Parancsértelmező a CONFIG.SYS fájl, a COMMAND.COM fájl betöltődik a DOS operációs rendszer alapértelmezett parancsértelmezőjeként.

6. lépés: Az utolsó betöltendő és végrehajtandó fájl a AUTOEXEC.BAT fájl, amely DOS-parancsok sorozatát tartalmazza. Ezt követően megjelenik a prompt. A rendszerindító meghajtó betűjelét láthatjuk a számítógépen, ami azt jelzi, hogy az operációs rendszer sikeresen felkerült a rendszerre erről a meghajtóról.

Mi az a kettős rendszerindítás

Ha két operációs rendszer van telepítve a számítógépes rendszerre, akkor azt kettős rendszerindításnak nevezik. Egy ilyen rendszerre több operációs rendszer is telepíthető. De ahhoz, hogy tudjuk, melyik operációs rendszert kell elindítani, egy több fájlrendszert és több operációs rendszert is megértő rendszertöltő betöltheti a rendszerindító területet.

Betöltés után elindíthatja a lemezen elérhető operációs rendszerek egyikét. A lemeznek több partíciója lehet, amelyek mindegyike más típusú operációs rendszert tartalmaz. Amikor egy számítógépes rendszer bekapcsol, egy rendszerindítás-kezelő program megjelenít egy menüt, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy kiválassza a használni kívánt operációs rendszert.