A hajlékonylemez egyfajta adattároló adathordozó, amely beolvassa az adattárolási információkat, más néven floppy hajlékonylemez, hajlékonylemez vagy hajlékonylemez, amelyet elektronikus adatok, például számítógépes fájl tárolására használnak. Rendkívül drága volt, mivel ez volt az egyik első olyan hardvertároló típus, amelyet 1967-ben hozott létre az IBM, amely képes volt írni/olvasni egy hordozható eszközt.

Amikor először feltalálták, a felhasználók nem tudtak adatokat írni rájuk, például CD-ROM-ra, és 8 hüvelyk átmérőjű volt. Ez a lemez csak 80 KB adat tárolására volt képes, de a későbbi verziók már 800 KB tárolására is alkalmassá váltak. A hajlékonylemezeket olyan eszközök váltották fel, mint az USB és a hálózati fájlátvitel; ezek a lemezek azonban mára elavultak.

A technológia fejlődésével egy hajlékonylemez, amely egyre kisebb, és három méretben kapható: 8 hüvelykes, 5,5 hüvelykes és 3,5 hüvelykes. A floppy korábbi modelljeivel összehasonlítva az újabb verzió több adatot képes tárolni, mint a korszerűbb technológia.

A hajlékonylemez egy másik, 5,25 hüvelykes változata 360 KB adat tárolására volt képes, és 1978-ban vezették be. Később, az 5,25 hüvelykes hajlékonylemez átdolgozásával akár 1,2 MB-ot is lehetett tárolni. A korai asztali PC-k, például az Apple IIe, ezeket a lemezmeghajtókat használták. A 3,5 hüvelykes HD A (nagy sűrűségű) hajlékonylemez 1,44 MB tárolására volt képes, és 1987-ben vezették be. Az 5,25 hüvelykes lemezekhez képest ezek a verziók hordozhatóbbak és tartósabbak is voltak. A személyes adatok biztonsági mentésére és a kereskedelmi szoftverek terjesztésére a 3,5 hüvelykes hajlékonylemez lett a szabvány a következő évtizedben.

Idővel a hajlékonylemezek képesek voltak adatok olvasására és írására. Ekkor négy alapvető összetevőt tartalmazott:

• Mágneses olvasó/író fejek
• Az összes elektronikát tartalmazza, és egy áramköri lapot is tartalmaz.
• Tartalmaz egy kart és keretet, amely segíti a készülék nyitását és zárását.
• Orsóbefogó szerkezeten keresztül helyezik el, mert percenként 300-360 fordulatot pörög.

Az író/olvasó fejet olvasásra és írásra használták, amely a lemez mindkét oldalát tudta olvasni. Az adatok törlésére szélesebb fejet használtak, és ez garantálta az adatok törlését. A floppy lemezeket az 1990-es évek végén kezdték felváltani a CD-ROM-ok. Később a fogyasztók is írható CD-ket kezdtek használni adataik biztonsági mentésére. Az első általános számítógépet, az Apple eredeti iMacjét 1998-ban mutatták be. Nem tartalmazott hajlékonylemez-meghajtót. Végül különböző PC-gyártók követték a példát, mert ez több évig tartott.

Manapság sokan írható CD-ket vagy USB flash meghajtókat használnak adataik biztonsági mentésére, és a legtöbb szoftvert CD-n és DVD-n terjesztik. Végül, a hajlékonylemezek a múlt jó része adattárolásra. Mivel ez volt az adattároló médium, és sokan ezen nőttek fel; így a hajlékonylemez továbbra is fontos szerepet tölt be a veterán számítógép-felhasználók körében. A modern időkben, mint a ZIP-meghajtók, a CD-k és az USB-k merevlemez-meghajtók kerültek bevezetésre.

Hogyan használták a hajlékonylemezeket?

A számítógép korai idejében a hajlékonylemezek csak az adatok biztonsági mentésére és egy új program számítógépre való telepítésére voltak alkalmasak, mivel a számítógépeken nem voltak CD-ROM-meghajtók, USB- és hajlékonylemezek. A program egy hajlékonylemezről telepíthető, ha a program mérete 1,44 MB-nál kisebb. Hasonlóképpen, a legtöbb programnak több hajlékonylemezre volt szüksége, ha azok mérete nagyobb, mint 1,44 MB.

hogyan alakítsuk át az str-t int-re

A hajlékonylemezek típusai

Számos fajta hajlékonylemez-meghajtó jelent meg a piacon, és elment az idővel, mivel nem használtak többet.

8 hüvelykes meghajtó

Az 1970-es évek elején a 8 hüvelykes volt az első hajlékonylemez-kialakítás, amelyet csak olvasható formátumként használtak, majd olvasásra és írásra is alkalmassá vált. A floppy volt a fizikai volta, amely a floppy meghajtó teljes sorozatának a nevét adta.

5 ¼ hüvelykes meghajtó

Az 1980-as években egy 5 ¼ hüvelykes hajlékonylemez-meghajtót gyártottak, amelyet széles körben használtak PC-ken. Az 1990-es évek elején 5 ¼ hüvelykes hajlékonylemez-meghajtókat is beépítettek a számítógépekbe, amelyek képesek voltak 360 kilobájt és 1,2 megabájt közötti adattárolásra. Néhány 5 ½-os hajlékonylemez képes volt adatokat írni a lemez mindkét oldalára, és lehetővé tette az adatok módosítását is. Ezt követően a hajlékonylemez-gyártók elkezdtek kétoldalas meghajtókat fejleszteni.

3 ½ hüvelykes meghajtó

A hajlékonylemez másik típusa, a 3 ½ hüvelykes, műanyagba burkolt hajlékonylemez-meghajtó, amely 1,44 megabájtot tud tárolni egy nagy sűrűségű lemezen és 730 kilobájtot egy dupla sűrűségű lemezen. A számítógép régebbi idejében több lemezt kellett használni a program telepítéséhez, például a Windows 3.0-t.

java arraylist rendezés

Zip meghajtó

Az 1990-es évek közepén az Iomega vállalat bevezette a zip meghajtót. Főleg a zip meghajtókat tudták hozzáadni egy meglévő rendszerhez, mivel perifériaként voltak elérhetők. A zip meghajtó használata korlátozott volt, mivel nagyon költséges volt, ami megakadályozza, hogy népszerű adathordozóvá váljon.

A hajlékonylemezek előnyei

A hajlékonylemezek nem rendelkeznek nagyobb tárolókapacitással, ami miatt nem alkalmasak nagy felbontású fényképek, zenék, videók stb. tárolására. Bár a hajlékonylemezeknek vannak hiányosságai, van néhány jelentős előnyük is, amelyek a következők:

Hordozhatóság

Viszonylag kicsik és hordozhatóak, ami a hajlékonylemezek egyik fő előnye. A CD-khez képest a 3,5 hüvelykes hajlékonylemezek mérete kisebb. Szállítás esetén sem kell elhelyezni. A floppy lemezt műanyag burkolattal tervezték, amely erősebbé teszi és védi a lemezt belülről. A CD-kkel és DVD-kkel összehasonlítva a lemez megkarcolásának esélye kisebb, mivel azt mindig a burkolat zárja.

A hajlékonylemezek emellett megakadályozzák az adatok véletlen törlését vagy felülírását, mivel beépített írásvédelmet tartalmaznak. Hordozhatóságuk lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy kis méretű fájlokat, például dokumentumokat helyezzenek át egyik eszközről a másikra.

Kompatibilitás

A régebbi számítógépek adattárolóinak szempontjából is fontos előny. Mivel a régebbi számítógépek nem fogadnak el más adattároló eszközöket; gyakran kompatibilisek a hajlékonylemezekkel. Például az 1990-es évek elején előfordulhat, hogy a számítógépek nem tartalmaznak CD-t vagy DVD egyáltalán vezetni. A hajlékonylemezek csak a fájlok számítógépről történő átvitelének lehetősége voltak. Bár sok újabb számítógép rendelkezik hajlékonylemez-meghajtóval, ezek a meghajtók nem szerepelnek a modern PC-kben, és fokozatosan kivonják őket. Amikor a számítógépgyártók egyedi gyártású PC-t építettek, opcionálisan floppy-meghajtókat is kínálhatnak.

Indítólemezek

A rendszerindítási sorrendben az FDD-ket általában a fő merevlemezek fölé állítják be. A számítógép megpróbál elindítani egy operációs rendszert, amit rendszerindítási sorrendnek neveznek. A hajlékonylemez- vagy CD-meghajtón vagy más lemezen nincs rendszerindító program, ha az eszközök magasan vannak a rendszerindítási sorrendben. De a rendszerindító listában a rendszer hozzáfér a következő eszközhöz. A hajlékonylemezek azzal az előnnyel is járnak, hogy betöltés segítségével indítólemezekké alakíthatók, kényelmes programot mentve a lemezre. Az operációs rendszerről való indítás helyett a lemezről történő indítás különféle feladatokat tesz lehetővé, például más rendszerhibák hibaelhárítását és a memória ellenőrzését.

A floppy lemezek hátrányai

Sebesség

Az adatátvitel sebessége nagyon lassú hajlékonylemezen. Amikor adatátvitel történik a számítógépre a hajlékonylemezről vagy a számítógépről a hajlékonylemezre, az adatok átvitele sok időt vehet igénybe.

Tárhely

A hajlékonylemez-meghajtók korlátozott helyet foglalnak el az információk tárolására. A modern adathordozókhoz képest nagyon alacsony tárolókapacitást biztosít.

Fájlok korrupciója

A fájlok sérülése a hajlékonylemez egyik fő hátránya. Az FDD-ket olyan külső tényezők befolyásolják, mint a hő és a mágneses mezők. Így a tárolt fájl megsérülhet rajta. Ezen túlmenően, összehasonlítva más adathordozókkal, a hajlékonylemezek nem nyújtanak nagyobb biztonságot, mivel sebezhetőbbek a vírusokkal szemben, amelyek fájlkárosodást okozhatnak.

Megbízhatóság

Idővel a hajlékonylemezek használata csökkent vagy leállt egészen a 2000-es évekig. Ezért sok számítógépgyártót leállítottak, köztük a számítógépeket tartalmazó hajlékonylemezeket is. Ezen időszak után megbízhatatlan tárolási forrássá válik.

Fizikai sérülések

A műanyag burkolatból készült a hajlékonylemez nagyon finom és rugalmas. Könnyen eltörhet, ha valaki megfelelő gondozás nélkül elkapja.

A hajlékonylemez és a meghajtó története

8' hajlékonylemez

Ban ben 1971 23FD néven bemutatták az első lemezt, amely 8' átmérőjű volt. Egy megabájtos kapacitással kartondobozba zárták. A merevlemezzel ellentétben a fejek hozzáértek a lemezhez. Például egy kazetta vagy videolejátszó, amely idővel elhasználja a médiát. 1972-ben Alan Shugart csapata leszállította az első írható-olvasható hajlékonylemez-meghajtót, a Memorex 650-et. Később a Shugart Associates megalapította a Shugartot. 1973 . Kiszállításra került a CP/M, az első mikroszámítógép operációs rendszer.

A korszak legtöbb gépe azonban hajlékonylemez helyett kazettát használt, mivel a meghajtók drágábbak voltak. Általában a kezdeti időkben többe kerültek, mint a számítógép. A hajlékonylemez ára 1978 végén 5 dollár (2019-ben 20 dollárnak felel meg) darabonként 8 dollár volt. A motor indításához és leállításához más modellek egyenáramú motort használtak az interfész megfelelő módosításával.

5,25'-es hajlékonylemez

Az 5,25 hüvelykes hajlékonylemezt széles körben használták számos korai mikroszámítógépben, fejlesztése először 1976-ban kezdődött. 34 tűs interfésszel mutatták be, majd 1978-ban vált szabványossá. Első ára 400 dollár volt, tíz lemezes dobozban 60 dollár. , és ezeket először csak 160 KB lemezterülettel adták ki. 1978-ra 5,25 hüvelykes meghajtókat tíz különböző gyártó gyártott. A Shugart körülbelül 4000 meghajtót gyártott le egy nap alatt. Az 1980-as évek elején a cég gyártását csökkentették. Ennek fő oka az erősödő verseny, a megbízható 80-as pálya, valamint több jövedelmező szerződés elvesztése volt. 1982-re az IBM a Tandont választotta a PC-k lemezmeghajtóinak egyetlen szállítójának, az Apple pedig átállt az olcsóbb Alps meghajtórendszerek használatára a számítógépeiben.

Később a Xerox 1977-re megvásárolta a Shugartot, amely eladta a márkát egy harmadik félnek, és 1985-ben bezárta a tevékenységet. A szövegszerkesztők és a mikroszámítógépek esetében a hajlékonylemez-meghajtó volt a fő tárolóeszköz az 1970-es és 1980-as években, mivel a gépek nem rendelkeztek merevlemez az akkori információk tárolására. Általában az operációs rendszer egy hajlékonylemezről indult. Egyes gépek két lemezmeghajtót használtak, amelyek azt az előnyt kínálják a felhasználóknak, hogy az operációs rendszer lemezét a helyén hagyják, és az adatokat egyik hajlékonylemezről a másikra másolják. A négysűrűségű, 96 sávos hüvelykes meghajtókat az 1980-as évek elején vezették be, amelyek 720 KB-ra növelték a tárolókapacitást.

Egy idő után az új IBM AT gépekkel az IBM 1984-ben bevezette az 5,25'-es nagy sűrűségű lemezformátumot. Az 5,25'-es meghajtók a legtöbb modern számítógépen opcionális felszerelésekké váltak.

3,5'-es hajlékonylemez

Egyoldalas, 218,8 KB-os formázatlan kapacitással a Sony 1981-ben mutatott be egy 3 1⁄2 hüvelykes hajlékonylemez-kazettát. Formázott kapacitása 161,2 KB volt. A Sony SMC 70 volt az első számítógép, amely ezt a formátumot használta 1982-ben.

Ezenkívül ez a meghajtó szabálytalan, téglalap alakú volt, ami nem tette lehetővé a felhasználók számára, hogy véletlenül oldalt helyezzék be a lemezt, ami a régebbi formátumoknál lehetséges volt. A régebbi meghajtókhoz képest a 3,5'-es meghajtók számos egyéb előnnyel is jártak, például nincs szükség indexnyílásra, és nincs szükség lezáró ellenálláscsomagra.

javascript trim részkarakterlánc