Üdv mindenkinek. Ma azért vagyunk itt, hogy megismerjük a BOOTP és a RARP közötti különbségeket a számítógépes hálózatokban. Mielőtt megismernénk a különbségeket, tudnunk kell róluk. Tehát most ismerkedjünk meg a BOOTP-vel (Bootstrap Protocol) és a RARP-vel (Reverse Address Resolution Protocol) külön és részletesen.

A BOOTP (Bootstrap Protocol) és a RARP (Reverse Address Resolution Protocol) azért szükséges, mert ezek elsősorban az eszközökhöz való csatlakozást segítik. Segítenek továbbá két vagy több eszköz vagy munkaállomás közötti kommunikációban. A működési különbségektől függetlenül azért használjuk a hálózati protokollokat, mert segítenek kommunikálni olyan emberekkel, akik bárhol tartózkodnak a világon. Így ezek a protokollok fontos szerepet játszanak a modern digitális kommunikációban.

Fontos rövidítések

1. RARP - - - - > Reverse Address Resolution Protocol
2. BOOTP - - - - > Bootstrap Protocol
3. MAC - - - - > Közepes hozzáférés-vezérlés
4. IP - - - - > Internet Protokoll
5. DHCP - - - - > Dynamic Host Configuration Protocol
6. NIC - - - - > Hálózati interfész kártya
7. UDP - - - - > User Datagram Protocol
8. LAN - - - - > Nagy kiterjedésű hálózat
9. TCP / IP - - - - > Transmission Control Protocol / Internet Protocol
10. IPv4 - - - - > Internet Protocol 4-es verzió
11. BIOS - - - - > Alap bemeneti/kimeneti rendszer

Most ismerkedjünk meg a RARP-vel (Reverse Address Resolution Protocol)

javascript változó globális

RARP (Reverse Address Resolution Protocol)

A RARP Reverse Address Resolution Protocol néven is ismert. Ezt a protokollt a számítógépes hálózatokban használják. Ezt egy alkalmazott használja, aki az ügyfél tulajdonában lévő számítógépet használja. Kérésre használják, vagy lekérik az Internet Protokoll (IP) címet a gyorsítótárból vagy az átjárószerver címfelbontási protokolltáblázatából. A RARP egy olyan gép logikai címének megkeresésére szolgál, amelynek csak saját fizikai címe van. Ez a logikai cím gépenként eltérő. Ezek a logikai címek soha nem azonosak, és soha nem függnek a gép hardverrészeitől. Az Internet Protocol (IP) cím a lemezen található fájlkonfigurációból ismert.

Ez a protokoll két szerveroldali hely közötti adatátvitelre szolgál. A kliensnek nem szükséges tisztában lennie a kiszolgáló identitásával, mielőtt kérést küldene. A rendszergazdáknak külön kell konfigurálniuk az egyes kiszolgálókat a MAC-címekhez. A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) nagyon hasznos az IP-címek megadásához.

A RARP-kliens alkalmazás IP-címet (Internet Protocol) kér az útválasztón lévő RARP (Reverse Address Resolution Protocol) szervertől, amikor egy cseregépet állítanak be, mivel a gépnek lehet vagy nincs olyan társított lemeze, amely tartósan megőrzi az IP-címet. . Abban az esetben, ha egy útválasztó tábla bejegyzést konfiguráltak, a RARP (Reverse Address Resolution Protocol) szerver elküldi a gép IP-címét.

Az eszköz megtanulhatja a fizikai címét, amely az adott területre jellemző (például a NIC (Network Interface Card) olvasásával). A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) protokoll ezután felhasználható a logikai cím megszerzésére a fizikai cím használatával. A helyi hálózaton egy RARP kérés jön létre és sugároz.

A helyi hálózaton egy további eszköz, amely minden IP-címet ismer, RARP (Reverse Address Resolution Protocol) választ ad. Egy RARP (Reverse Address Resolution Protocol) kliens szoftvernek futnia kell a kérelmező rendszeren; a RARP szerver szoftvernek futnia kell a válaszadó rendszeren.

mi az a hibernált állapot

A műsorszórás az adatkapcsolati rétegben történik, ami a RARP súlyos hibája. A fizikai szórási címek nem lépik át a hálózati határokat, mint az Ethernet esetében.

A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) története

A Reverse Address Resolution Protocolt 1984-ben inicializálták. Ez a Reverse Address Resolution Protocol az a protokoll, amely az Internet Protocol (IP) cím megadására szolgál a szervernek vagy asztali számítógépnek vagy számítógépnek stb. Ezek a szerverek vagy asztali számítógépek, számítógépek stb. egyszerűen munkaállomásoknak nevezhetjük.

Tehát az egyszerű lemez nélküli munkaállomások a Sun Microsystems cég elsődleges munkaállomásainak platformja is.

A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) működése

A Reverse Address Resolution Protocolt két forrás vagy két kliensszerver közötti adatátvitelre használják a hálózati hozzáférési rétegen. A forrásoknak két különböző címük van. Ezek az Internet Protocol (IP) cím és a Media Access Control (MAC) cím.

A MAC-cím ezután előre be van programozva a hardverbe, miután az IP-címet szoftverrel kiosztották.

A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) kérésekre válaszoló RARP-kiszolgáló bármely szabványos számítógép lehet, amely a hálózathoz csatlakozik. Ennek azonban rögzítenie kell az összes MAC (Media Access Control) címet és a hozzájuk tartozó IP-címeket. A hálózat csak az ezektől a RARP (Reverse Address Resolution Protocol) kiszolgálóktól érkező RARP (Reverse Address Resolution Protocol) lekérdezésekre tud válaszolni. Az adatcsomagot viszonylag alacsony költségű hálózati szinteken kell elküldeni. Ez azt jelenti, hogy minden résztvevő egyszerre kapja meg a csomagot.

A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) előnyei

Az előnyök a következők:

1. A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) segítségével az Ethernet-címet egyszerű Internet Protocol (IP) címre cserélheti.
2. Hasznos a nagy kiterjedésű hálózatokból (LAN) származó technológiákhoz.

A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) hátrányai

A hátrányok az

1. A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) szervernek mindig ugyanabban a fizikai hálózatban kell lennie
2. A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) nem tudja konfigurálni egy nagyon modern hálózat számítógépét.
3. A számítógép egy nagyon alapvető hálózati réteget használ a RARP (Reverse Address Resolution Protocol) továbbítására. Az útválasztó nem tudja továbbítani a csomagot, mert a számítógép a RARP (Reverse Address Resolution Protocol) kérést a hálózat legalapvetőbb rétegére küldi.
4. A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) nem tudja szabályozni az alhálózati folyamatot, mivel nem kerül átvitelre alhálózati maszk. Ha a hálózat egynél több alhálózatot tartalmaz, minden alhálózatnak hozzáféréssel kell rendelkeznie egy RARP-kiszolgálóhoz
5. Nem használja ki teljesen az Ethernet típusú hálózatban rejlő lehetőségeket.

Ezek az okai annak, hogy a RARP-t (Reverse Address Resolution Protocol) ma már nem használják széles körben. A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) le lett cserélve. Ezt a Bootstrap Protocol (BOOTP) és a Dynamic Host Configuration Protocol (DHCP) váltja fel.

Most pedig tudassa velünk, hogy a RARP (Reverse Address Resolution Protocol) miért elavult

java részstring metódus

Miért elavult a RARP (Reverse Address Resolution Protocol)?

Itt az elavult azt jelenti, hogy már nem hasznos. Azt már tudjuk, hogy a RARP-t (Reverse Address Resolution Protocol) lecserélték. Felváltotta a Bootstrap Protocol (BOOTP) és a Dynamic Host Configuration Protocol (DHCP). Mondja el nekünk részletesen, miért cserélték ki.

java lista karakterlánc

Valójában a RARP-t (Reverse Address Resolution Protocol) széles körben használják az Ethernet szolgáltatásokban. A Token Rings Large Area Networksben is széles körben használták őket. A RARP (Reverse Address Resolution Protocol) Internet Protokoll (IP) cím küldésére vagy biztosítására készült más eszközök számára.

Mivel a RARP-t (Reverse Address Resolution Protocol) arra hozták létre, hogy kizárólag az Internet Protocol (IP) címadatokat olyan eszközökhöz továbbítsa, amelyek vagy nincsenek statikusan hozzárendelve IP-címhez, vagy nem rendelkeznek a belső tárterülettel a helyben tartáshoz, ezért csak egy minimális szolgáltatás. A Large Area Network (LAN) hozzáférési szempontból a Bootstrap Protocol és a Dynamic Host Configuration Protocol lényegében felváltotta a RARP-t. Mindkét protokoll szolgáltatásgazdagabb, és jól skálázható a kortárs, több IP-alhálózattal rendelkező nagy kiterjedésű hálózatokon (LAN-okon).

A RARP azonban visszatért a munkahelyre a szerver- és adatközpont-virtualizációnak köszönhetően. Például a virtuális gépben a magas rendelkezésre állás érdekében használt kulcsfontosságú funkció az a képesség, hogy egy virtuális kiszolgálót azonnal áthelyezzen az egyik fizikai gazdagépről a másikra, akár ugyanazon a fizikai adatközponton belül, akár egy másik adatközpontban (VM).

BOOTP (Bootstrap Protocol)

A BOOTP Bootstrap Protocol néven is ismert. Ezt a protokollt a számítógépes hálózatokban használják. A Bootstrap Protocol (BOOTP) egy protokoll. Ez a protokoll az interneten alapul. Ez az oka annak, hogy Internet Protokollnak (IP) hívják. Ez arra szolgál, hogy a hálózati felhasználó IP-címet kapjon. A hálózati felhasználó azonnal konfigurálja a kapott IP-címet. Ez lehetővé teszi az operációs rendszer indítását külső beavatkozás vagy felhasználói összejátszás nélkül.

A BOOTP (Bootstrap Protocol) végrehajtásához egy kiszolgálóra van szükség. Erről a szerverről egy hálózati rendszergazda gondoskodik. Ez a szerver arra szolgál, hogy a hálózati felhasználó IP-címet kapjon. A hálózati felhasználó azonnal konfigurálja a kapott IP-címet. Ez lehetővé teszi az operációs rendszer indítását külső beavatkozás vagy felhasználói összejátszás nélkül.

A BOOTP (Bootstrap Protocol) története

A BOOTP-t (Bootstrap Protocol) valójában 1985-ben vezették be a Request for Comments 951 (más néven RFC 951) miatt a Reverse Address Resolution Protocol (RARP) helyett. Ez a protokoll megköveteli, hogy a szerverek jelen legyenek minden szerver IP-címén. A BOOTP (Bootstrap Protocol) használatával központi BOOTP (Bootstrap Protocol) szerver létezhet számos alhálózathoz.

Ma a BOOTP-t (Bootstrap Protocol) a User Datagram Protocol (UDP) keresztül hajtják végre, amely a Dynamic Host Configuration Protocol (DHCP) alapját képezi. A Dynamic Host Configuration Protocol (DHCP) szerverek kezelik az ügyfelek kéréseit.

A BOOTP (Bootstrap Protocol) jellemzői

1. A BOOTP (Bootstrap Protocol) egy dinamikus protokoll.
2. A BOOTP (Bootstrap Protocol) alapprotokollként is ismert
3. A BOOTP (Bootstrap Protocol) feladata egyedi Internet Protocol (IP) cím létrehozása a felismeréshez és a megerősítéshez, amint a hálózathoz csatlakozik. A BOOTP (Bootstrap Protocol) nagyon hasznos, mivel felgyorsítja az adatátvitelt és a csatlakozási kéréseket.
4. A BOOTP (Bootstrap Protocol) egy egyedülálló Internet Protocol (IP) algoritmus. Ez az algoritmus segít új IP-címek megadásában és létrehozásában, és ezek teljesen eltérőek, és nincs kapcsolatuk a korábban létrehozott IP-címek között. Az Internet Protocol (IP) címek nagyon gyorsan, a másodperc töredéke alatt jönnek létre.
5. Ez az algoritmus segít csökkenteni a forrásszerver és a kliensszerver csatlakozásához szükséges időt is.
6. Most a fő és fontos folyamatok, mint például a már meglévő értékek vagy kódok letöltése és módosítása megtörtént. Még a kis folyamatokat is frissítjük, hogy a közeljövőben soha ne okozzanak problémát.
7. A BOOTP (Bootstrap Protocol) kapcsolathoz Internet Protocol (IP) cím szükséges a klienskiszolgálóhoz és a forrásszerverhez, valamint egy átjárócímre van szükség a sikeres kapcsolat létrehozásához. A BOOTP (Bootstrap Protocol) hálózatban a kliens és a forrásszerver ugyanazt a nagy kiterjedésű hálózatot (LAN) használja, és az útválasztóknak támogatniuk kell a BOOTP protokollt (Bootstrap Protocol), ezért az útválasztókat mindig ugyanazon hálózatok alatt tartják.
8. A TCP / IP (Transmission Control Protocol / Internet Protocol) alapú hálózat nagyszerű példája a BOOTP (Bootstrap Protocol) hálózat. A BOOTP (Bootstrap Protocol) saját IP-címét használja a hálózaton lévő számítógép által a szerver felé intézett minden kérés gyors megválaszolásához.

A BOOTP (Bootstrap Protocol) működése

A BOOTP (Bootstrap Protocol) a következő módon működik:

1. Valójában az új hálózati résztvevőnek nem lesz Internet Protokoll (IP) címe. Ezután a hálózati rendszergazda, aki a BOOTP (Bootstrap Protocol) adminisztrátora, hozzáférést biztosít az új hálózati résztvevőnek a gazdagéphez. Mostantól az új hálózati résztvevő különálló vagy egyedi IP-címet kap az IPv4 (4-es verziójú Internet Protokoll) protokollon keresztül.
2. Az ügyfél vagy az új hálózati résztvevő telepíti az új BOOTP-t (Bootstrap Protocol) a TCP / IP (Transmission Control Protocol / Internet Protocol) mód használatával. Ez a mód választott a felhasználói munkaállomáson, hogy biztosítsa az affinitást az összes hálózati protokollhoz, amikor egy adott hálózathoz csatlakozik.
3. A megfelelő unicast címet a BOOTP hálózati rendszergazda által küldött üzenet tartalmazza. A főkiszolgáló ezután továbbítja ezt az unicast címet a BOOTP-kliensnek.

A BOOTP (Bootstrap Protocol) használata

A felhasználások a következők:

bellford algoritmus

1. BOOTP (Bootstrap Protocol) szükséges a rendszerellenőrzés céljából. A rendszer a számítógép bekapcsolásakor ellenőrzi, hogy van-e hálózat
2. Az alaplap és a hálózatkezelés hatékonyan tudja megszervezni az adatátvitelt az eszközön, amint az kigyullad, mivel a hálózat minden számítógépe nyomon követi a BIOS (Basic Input / Output System) ciklusát.
3. A BOOTP-t (Bootstrap Protocol) széles körben használják a hálózaton működő alaplapok és jászolok használatának támogatására. Tehát ennek a protokollnak köszönhetően a felhőhálózaton kívül nincs szükség más tárolásra.
4. A kérések és a hálózati szerver megfelelő válaszainak küldése és fogadása érdekében a kliens és a szerver BOOTP (Bootstrap Protocol) használatával kommunikál egymással.
5. A BOOTP-t általában lemez nélküli környezetben használják, és nincs szükség adathordozóra, mivel minden adat a hálózati felhőben tárolódik a hatékony felhasználás érdekében.

A BOOTP (Bootstrap Protocol) hátrányai

A hátrányok az

1. Nem rendelkeznek az ideiglenes Internet Protokoll (IP) címzés fogalmával.
2. A BOOTP (Bootstrap Protocol) konfigurációja miatt feloldhatatlan hibákat is okozhat. Ennek az az oka, hogy a konfigurációjuk manuális.
3. A BOOTP (Bootstrap Protocol) nem támogatja a DHCP-t (Dynamic Host Configuration Protocol)
4. A BOOTP (Bootstrap Protocol) nem működik mobiltelefonokon és mozgatható gépeken.

A BOOTP és a RARP közötti különbség a számítógépes hálózatokban

Mindez a RARP-ről, a BOOTP-ről és a számítógépes hálózatok közötti különbségeikről szól.