Az adatfolyam diagram (DFD) a rendszeren belüli információáramlás hagyományos vizuális megjelenítése. Egy ügyes és áttekinthető DFD képes grafikusan ábrázolni a rendszerigény megfelelő mennyiségét. Ez lehet manuális, automatizált vagy a kettő kombinációja.

Megmutatja, hogy az adatok hogyan lépnek be és hagyják el a rendszert, mi változtatja meg az információkat, és hol tárolódnak az adatok.

A DFD célja egy rendszer egészének hatókörének és határainak bemutatása. Kommunikációs eszközként használható a rendszerelemző és minden olyan személy között, aki részt vesz abban a sorrendben, amely a rendszer újratervezésének kiindulópontjaként szolgál. A DFD-t adatfolyam-diagramnak vagy buborékdiagramnak is nevezik.

A következő észrevételek a DFD-kkel kapcsolatban elengedhetetlenek:

1. Minden névnek egyedinek kell lennie. Ez megkönnyíti az elemekre való hivatkozást a DFD-ben.
2. Ne feledje, hogy a DFD nem folyamatábra. A nyilak egy folyamatábra, amely az események sorrendjét ábrázolja; nyilak a DFD-ben folyó adatokat jelölnek. A DFD nem foglalja magában az események sorrendjét.
3. Elnyomja a logikus döntéseket. Ha valaha is kedvünk támad rombusz alakú dobozt rajzolni egy DFD-be, fojtsuk el ezt a késztetést! A folyamatábrákban egy rombusz alakú dobozt használnak, hogy a döntési pontokat több létező útvonallal ábrázolják, amelyek közül az egyetlen kerül kiválasztásra. Ez magában foglalja az események sorrendjét, aminek nincs értelme a DFD-ben.
4. Ne ragadj bele a részletekbe. A hibaállapotokat és a hibakezelést halasszuk el az elemzés végéig.

A DFD-k szabványos szimbólumai az elektromos kapcsolási rajz elemzéséből származnak, és az ábrán láthatók:

karaktert int java-ba

Kör: A kör (buborék) azt a folyamatot mutatja, amely a bemeneti adatokat adatkimenetekké alakítja.

Adatáramlás: Egy görbe vonal mutatja az adatáramlást egy folyamatba vagy adattárba, illetve onnan ki.

Adattár: Párhuzamos vonalak halmaza jelzi az adatelemek gyűjtésének helyét. Az adattár azt jelzi, hogy az adatok tárolva vannak, amelyeket egy későbbi szakaszban, vagy más folyamatok más sorrendben használhatnak fel. Az adattárnak lehet egy eleme vagy elemcsoportja.

Forrás vagy nyelő: A Source vagy Sink egy külső entitás, és rendszerbemenetek forrásaként vagy rendszerkimenetek nyelőjeként működik.

hármas java operátor

Szintek az adatfolyam-diagramokban (DFD)

A DFD felhasználható egy rendszer vagy szoftver végrehajtására az absztrakció bármely szintjén. Valójában a DFD-k szintekre oszthatók, amelyek növekvő információáramlást és funkcionális részleteket képviselnek. A DFD szintjei 0, 1, 2 vagy ennél nagyobb számmal vannak számozva. Itt elsősorban három szintet fogunk látni az adatfolyam-diagramban, amelyek a következők: 0-szintű DFD, 1-szintű DFD és 2-szintű DFD.

0-szintű DFDM

Alapvető rendszermodellnek is nevezik, vagy a kontextusdiagram a teljes szoftverigényt egyetlen buborékként ábrázolja, a bemeneti és kimeneti adatokkal, amelyeket bejövő és kimenő nyilak jelölnek. Ezután a rendszert felbontják, és több buborékot tartalmazó DFD-ként írják le. A rendszer egyes buborékok által képviselt részeit ezután lebontják és egyre részletesebb DFD-ként dokumentálják. Ez a folyamat annyi szinten megismételhető, amennyire szükséges, amíg az adott programot jól megértik. A szintek közötti bemenetek és kimenetek számának megőrzése elengedhetetlen, ezt a koncepciót a DeMacro szintezésnek nevezi. Így, ha az 'A' buboréknak két x bemenete van₁és x₂és egy y kimenet, majd a kibővített DFD-nek, amely „A”-t jelöl, pontosan két külső bemenettel és egy külső kimenettel kell rendelkeznie, amint az az ábrán látható:

Az eredménykezelő rendszer 0. szintű DFD-je, más néven kontextusdiagramja az 1. ábrán látható. Mivel a buborékok egyre kevésbé absztrakt buborékokra bomlanak, előfordulhat, hogy a megfelelő adatfolyamot is le kell bontani.

1 szintű DFD

Az 1-szintű DFD-ben egy kontextusdiagram több buborékra/folyamatra bomlik. Ezen a szinten kiemeljük a rendszer fő céljait és részfolyamatokra bontjuk a 0 szintű DFD magas szintű folyamatát.

2-szintű DFD

A 2-szintű DFD egy folyamattal mélyebbre megy az 1-szintű DFD részeibe. Használható a rendszer működésével kapcsolatos konkrét/szükséges részletek kivetítésére vagy rögzítésére.